A remete szobrai


Márványból faragja szobrait
A kézműves remete
Szemük helyére drága
Gyémántot illeszt és
Lassan megtelik szobraival
A félig homályos kert
De Ő csak tovább faragja
A műremekeket


A kerítésen túlról ámulva
Nézik szobrait a csodálkozó
Gyermekek, örökké szépnek
Maradni és fiatalon, micsoda
Kincs is lehetne, tovább lesik
A remete kezének minden
Mozdulatát, hogyan is vési ki
A szoborban önmaga arcát


Majd kövekkel dobálják a
Drága márványszobrokat
Vihogva nézik, hogyan
Hullnak a szobrai apró
Darabokra, mert a szépség
Elmúlik hamar, és fiatalon
Egyetlen gyermek sem maradhat
A homályos kert csupa porrá lett


Próbálták elfelejteni mit is
Tettek dühükben azokkal a drága
Kincsekkel, mert szemükkel
Azóta sem csodálhattak olyan
Gyönyörű műremekeket, mert
Hiába is láthat többet egy
Egy öregebb tekintet, ha az
A kert volt az, ahol a
Remete szobrai lehettek






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-10-02 09:54:40
Utolsó módosítás ideje: 2011-10-02 09:54:40