Újra ősz jav.
A köd ázott hajamba tapad,
gyöngykavics gurul
talpam alatt,
nyári lak teraszán
apácarács,
foszladozó festék a pillanat.
A kertben egy lehajló ágon
fonnyadó körte,
száradó falevelek
peregnek a földre.
fogam közt roppanó
szőlőszemek.
Falnál felejtett
létra mellett virágcserép,
egy szarka a tetőn,
önmagát dicsőítve áll,
a szél csupasz fát cibál,
az ég piszkosfehér vászon,
esőcseppek gyűlnek
csendben a rozsdamarta
biciklivázon.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-09-30 13:03:02
Utolsó módosítás ideje: 2011-09-30 13:03:02
