Emlék

Az est árnyai egy utazó útján,
a végzet mondja, rád hosszú út vár
egyedül tettem meg az utat nap, mint nap
a csillagok és a szürke Hold alatt.

Hallok egy dalt, s lecsukom szemem
míg hangja buzdítja gyenge, szomorú lelkem
adod-e nekem egyszer ígéreted
hogy egy nap álmaidban alszik a csend?

Oly hosszú ideje várok már
meglátni aranyszín sugarát a fénylő Napnak
nem érzek szívemben bánatot már
a könnyekért, miket teérted hullattam.

A szelek suttognak a szent erdőben
táncolnak, dalolnak vörös őszi levelekkel
ezen emlékeket soha nem feledem
a felkelő Nappal Veled leszek.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-09-16 11:59:32
Utolsó módosítás ideje: 2011-09-16 11:59:32