apám (1)
a szemem csukva
de recehártyámon táncol
a képe mint éjjeli lepke
a konyhaablakom előtt
teát kortyol és a
tibeti szerzetesekről beszél
hosszú kortyokban
nyeli emlékeit
nem akarok figyelni
szemem összeszorítom
nem engedem magamba
üljön csak az árnyéka
szemhéjamon
hallgatom lélegzését
és azt amikor nyel
olyankor nyelek én is
mintha testvérek lennénk
most az egyszer
közeli rokonok
milyen idilli kép
de sose beszélt a tibeti szerzetesekről
Karádyt imádta részegen anyám helyett
tényleg nem akartam látni
de látnom kellett ahogy kihull az életből
mint hamutartó szélről
a hamvadó cigarettavég
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-09-08 22:59:10
Utolsó módosítás ideje: 2011-09-08 22:59:10
