Fagylaltozó ének

Három gombóc boldogság,
ma ennyire tellett,
savanyú valóságban
tölcsér helyett kelyhet
kanalaztam csendben,
régen még szerettem
egymagam lenni.

Sztracsatella napomat
csoki-darabosan,
fellegek árnyékolták
mélabú-biztosan.
Nem tehettem már mást,
rendeltem egy málnást
meg két kókuszost.

Mialatt a nyelvemen
nyalánkságom olvadt,
eltöprengtem mindazon,
mit hozhat a holnap:
nárciszok virulnak,
fagylalt mellett búnak
nincs többé helye...

Aki meg fancsali,
főjön csak a feje!

2011. április 1.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-08-28 21:41:17
Utolsó módosítás ideje: 2011-08-28 21:41:17