Etruria leányai

Ó, Etruria cédrusderekú leányai!
Nyíló ajkaitok olyanok voltak,
akár Turán hasadó gyümölcse,
s éj kerevetjére hintett szóitok az Ő
magjainak gyöngyöző ikrái!
Így ért végső álom is,
nevezhetetlen mosollyal,
mely akár falon a megfoghatatlan nyílás,
bár nem létezik, mégis minden időben
fényt vet a termekre, közöttük erre is,
hol Leonardo Madonna Littája
gyermeke fölé hajol.
Ó, hídépítők, sírfestők, szent királyok,
örökkön túlvilág élettelt derűjében!
Noha ház, egyesség, jelek, kötések?
Mind hiábavalóság. Ámde
szeretet jegyében viselni!
Ahogy föld farkasával köttetettben
Csikóhal kimért idejét!
S köszönni ily derűvel el -
nem is sejtvén, toszkán leányok
könnyű csuklói miképpen őrzik
hitveseitekét, ahogy pille kézfejük
kedvesük vállára száll –
s hogy mindez, drága halottaitok
életeiknél teljesebben
búcsúzóul még egyszer fölragyognak,
ahogy a farkas napja
magtalan magányú rémálmok közt
örvénylik alá, s vértelen
percei pillepalackjait
sikoltó betonbálványok között
egykedvűen rugdossa tovább a szél.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-08-25 10:32:13
Utolsó módosítás ideje: 2011-08-25 10:35:34