Tavaszi bolondság
Csendben elmerülök a végtelenben.
Szememben a napsugár lassú tangót jár.
Tavaszi bolondság kering a fejemben.
Elpártolt hát mellőlem a magány.
Kézen immár egy új érzést fogok,
s végig vezetem e napos órán,
át vad, óriás vizeken, hegyormon,
és a sárospataki főutcán.
Napnyugtakor az ég ránk kacsint,
Vándorló, szabad lelkekre.
Aphrodité anyánk ágyba int,
S csókot lehel kipirult szívünkre.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-08-21 22:11:56
Utolsó módosítás ideje: 2011-08-21 22:11:56