Eszterlánc, vagy mifene
Volt egyszer egy egyszervolt délután
Pajkos verebek csintalankodtak
A röhögő vadalmafán
Oszt esett.
Én majdbe-versetírtam,
Te forgattad a szemed
Már megint
Hirtelen röhöghetnékem támadt:
A múzsa be(h)intett amint
(rohaggyáeeee!!)
katángkórókék vidított akkor is
Olyan talánkék, mint az ég...
Lomha a szellő, gyűlik a felhő
Hogyha fájna az ég
Fájna sokáig még
Elkomorult az a délután
Lassan telnek az emlők
azok a szürke felhők...
Elszomorult az ég
meddig is bírom még?
Ki gyógyít meg, ki engem?
Kígyóit melengettem
kósza hiteknek?
Félem előre már
a holdtalan éjszakát
Vesszen az álom.
Csendben porba alázom
Füstbeavult napom
Zárul a lánc
Utóirat: most már tényleg itt a vége...
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-08-21 12:41:23
Utolsó módosítás ideje: 2011-08-21 12:41:23
