Végh Tamás : Huzatban II.


 
2841 szerző 39120 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Bajtai András
  A küldetés lehetetlensége
Új maradandokkok

Pataki Lili: Fényt hoz, színt visz el
Tímea Lantos: Bűneinkért
Gyurcsi - Zalán György: No. 21
Paál Marcell: Lakoma
Zsolt Szakállas: Szinkópák és védjegy
Gyurcsi - Zalán György: máté szerint
Metz Olga Sára: ez még mindig ugyanaz a víz
Szőke Imre: Bucc
Köves István: DÉLELŐTT, INDIÁN NYÁR
Pálóczi Antal: Kertben
FRISS FÓRUMOK

Serfőző Attila 49 perce
Bara Anna 54 perce
Duma György 56 perce
Misinszki Hanna 57 perce
Kosztolányi Mária 1 órája
Vadas Tibor 1 órája
Gyurcsi - Zalán György 1 órája
Tímea Lantos 2 órája
Albert Zsolt 2 órája
Ötvös Németh Edit 2 órája
Pataki Lili 2 órája
Szakállas Zsolt 8 órája
Filip Tamás 10 órája
Mórotz Krisztina 10 órája
DOKK_FAQ 11 órája
Tamási József 14 órája
Paál Marcell 14 órája
Bátai Tibor 17 órája
Metz Olga Sára 18 órája
Szilasi Katalin 20 órája
FRISS NAPLÓK

 Hetedíziglen 1 órája
Bátai Tibor 11 órája
Minimal Planet 12 órája
Conquistadores 14 órája
az univerzum szélén 23 órája
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 1 napja
az utolsó alma 1 napja
nélküled 1 napja
Az amazonok rejtett zugai 1 napja
Baltazar 1 napja
Bara 1 napja
Sin 1 napja
különc 2 napja
Gyurcsi 2 napja
Dokk-verspályázat 2 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Végh Tamás
Huzatban II.



I.
Múlik, hasad, árad szakadatlan.
Halljuk mindannyian változásainkban
Gyönyörű nyögéseit, ívvé feszült időnk
Felettünk lüktető szív-sóhajait.


Mennyi öreg eső, és még hány ezer év
Csendes megtöretés, bányamély ráncok,
S ősi körtáncok emléke kell, hogy megvénhedt
Álmaidból végre ifjúságodra ébredj?


És a lányok földreigézett, gyöngysoros,
Gyönyörű áradása káprázatossá ölelt
Hajnalokon. Emlékké őrlődtek mind.
Csendmagad állsz, s nézed az esőt.


Már nem hajt a kényszeres tettvágy,
Fényét veszítette rég az értelem.
Még egy távoli cél, újabb ezer év,
Míg kibontja új kontúrjait a szél.


II.

Újabb, s újabb trónbitorlók torlódnak
Nyakadon. Szűkölve, sziszegve hágnak át
Minden szabályt, szigorodó szavukat hallva
Szűkül élet-keresztmetszeted.


Áttekintesz a hídon, át a túlsó partig.
Csendszegélyű homály oszlik talán,
De addig maradék csontod megtöretik,
S a korhadt ajtó az időnek ellent nem áll.


Egyik napot a másik után, csak túl
S nem át, s egyszer csak beleroppan,
És a küszöbre kushad a tető. Cserépvörös
Pora arcodra keményszik. Pazar idő.


Pazar idő. Csupa báj és kellem.
Az egyenes gerinc s a jellem
A pislákoló tűzhöz nem közeledhet,
S a ház kiment az ablakon át.


III.

Belejajdul e tápos televénybe
Ronggyá gyötört szerszám-sikoly,
Mit az örök szabályok kényszere,
Kínja tol. Tovább miért is kellene


Húzni, vonni, nyaggatni, nyúzni
Vasat a vasra, betonra, fára más
Ruhát adni, hogy puszta csontja
Rongy-ruháján ne látsszon át?


El sem kerülhetem ebben a korban
Attilát, aki most magában ődöng,
Gondjainkra hajoltan, s leírja
Újra meg újra „édes hazám”.


Fogadj be, fogadj be végre már!
Buksi medvék láncukon taposnak,
„máma már nem hasad tovább”,
S rozsdás sínekhez  rossz arcok tapadnak.


IV.

Zajgunk, zörgünk, vonagló vergődéseink
Csörömpös hangja az égig ér. Kezdő és
Végsebességünk alapjárat. Lélegző vakolat
Alatt szöszmötöl, majd elalszik a gyík.


Rebben a szem, hullik a hályog. Hajnalra
Riad a test, s azonnal gyötörni kezdi
A keserédes öntudat. Sóhajt, lemondón
Legyint az egészre. Megint másoké a béke.


Hiába motorizáltak, gyalog vannak ők is.
Bár begyömöszölték a félelem minden
Lóerejét karcsú dobozokba, hiába zárnak
Jól a szelepek, valaki hiányzik a táncból.


Maradsz, aki voltál. Láncszem.
Olcsó, szabad préda, akit a süket éj
Szeldel, cakkoz darabokra. Bár őrjöngő
Luddita lennél, nem ily sült hal- néma!


Maradsz, aki voltál. Mindened romlik,
Porlad a kezedben. Nem munka ez már,
Csak vonagló reflexeid vitustánca.
Nem érdem, dicsőség. Csikorgó kényszer.


Maradsz, aki voltál. Untalan olvadó egek
Izzadó kovácsa. Nem a holnapok kovásza.
Kínzószerszámaid magaddal viszed a sírba,
Hogy zajongj, árván az örökkévalóságban.










Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-08-13 14:43:32
Utolsó módosítás ideje: 2011-08-13 14:43:32


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-07-03 09:58   új fórumbejegyzés: Serfőző Attila
2025-07-03 09:52   új fórumbejegyzés: Bara Anna
2025-07-03 09:51   új fórumbejegyzés: Duma György
2025-07-03 09:50   Új fórumbejegyzés: Duma György
2025-07-03 09:50   új fórumbejegyzés: Misinszki Hanna
2025-07-03 09:41   új fórumbejegyzés: Bara Anna
2025-07-03 09:39   új fórumbejegyzés: Kosztolányi Mária
2025-07-03 09:36   új fórumbejegyzés: Vadas Tibor
2025-07-03 09:30   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György
2025-07-03 08:48   Napló: Hetedíziglen