Végh Tamás : Huzatban II.

..
 
2836 szerző 38088 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

lengyel attila
  Az építmény
Új maradandokkok

Bátai Tibor: Ex nihilo
Busznyák Imre: messzire mennék
Kiss-Teleki Rita: nagyító
Bara Anna: álomtalan
Albert Zsolt: Tűzszünet másodszor
Kiss-Teleki Rita: Mást lát
Bártfai Attila Márk: Hokuszai öreg tigrise a hóban
Bara Anna: acélmezők
Tóth János Janus: ha az ember (reflexvers)
Szilasi katalin: Spenót tükörtojással
FRISS FÓRUMOK

Tóth Gabriella 1 órája
DOKK_FAQ 1 órája
Kocsis Nóra 1 órája
Kiss-Teleki Rita 4 órája
Markovics Anita 5 órája
Konta Ildikó 6 órája
Bátai Tibor 16 órája
Busznyák Imre 16 órája
Nagyító 20 órája
Csapó Angéla 1 napja
Kosztolányi Mária 1 napja
Albert Zsolt 1 napja
Bara Anna 1 napja
Zsolt Szakállas 1 napja
Farkas György 2 napja
Szilágyi Erzsébet 2 napja
Ötvös Németh Edit 4 napja
Gyors & Gyilkos 8 napja
Bártfai Attila Márk 14 napja
Tóth János Janus 16 napja
FRISS NAPLÓK

 Más, és mégis ugyanaz 48 perce
nélküled 3 órája
mix 3 órája
az univerzum szélén 5 órája
Sin 5 órája
hozzá lehet szólni 5 órája
A vádlottak padján 5 órája
Hetedíziglen 17 órája
Bátai Tibor alkotói naplója 21 órája
Hordalék 23 órája
Vezsenyi Ildikó Naplója 1 napja
ELKÉPZELHETŐ 2 napja
Játék backstage 2 napja
feljegyzések az életemről 3 napja
K.Mária 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Végh Tamás
Huzatban II.



I.
Múlik, hasad, árad szakadatlan.
Halljuk mindannyian változásainkban
Gyönyörű nyögéseit, ívvé feszült időnk
Felettünk lüktető szív-sóhajait.


Mennyi öreg eső, és még hány ezer év
Csendes megtöretés, bányamély ráncok,
S ősi körtáncok emléke kell, hogy megvénhedt
Álmaidból végre ifjúságodra ébredj?


És a lányok földreigézett, gyöngysoros,
Gyönyörű áradása káprázatossá ölelt
Hajnalokon. Emlékké őrlődtek mind.
Csendmagad állsz, s nézed az esőt.


Már nem hajt a kényszeres tettvágy,
Fényét veszítette rég az értelem.
Még egy távoli cél, újabb ezer év,
Míg kibontja új kontúrjait a szél.


II.

Újabb, s újabb trónbitorlók torlódnak
Nyakadon. Szűkölve, sziszegve hágnak át
Minden szabályt, szigorodó szavukat hallva
Szűkül élet-keresztmetszeted.


Áttekintesz a hídon, át a túlsó partig.
Csendszegélyű homály oszlik talán,
De addig maradék csontod megtöretik,
S a korhadt ajtó az időnek ellent nem áll.


Egyik napot a másik után, csak túl
S nem át, s egyszer csak beleroppan,
És a küszöbre kushad a tető. Cserépvörös
Pora arcodra keményszik. Pazar idő.


Pazar idő. Csupa báj és kellem.
Az egyenes gerinc s a jellem
A pislákoló tűzhöz nem közeledhet,
S a ház kiment az ablakon át.


III.

Belejajdul e tápos televénybe
Ronggyá gyötört szerszám-sikoly,
Mit az örök szabályok kényszere,
Kínja tol. Tovább miért is kellene


Húzni, vonni, nyaggatni, nyúzni
Vasat a vasra, betonra, fára más
Ruhát adni, hogy puszta csontja
Rongy-ruháján ne látsszon át?


El sem kerülhetem ebben a korban
Attilát, aki most magában ődöng,
Gondjainkra hajoltan, s leírja
Újra meg újra „édes hazám”.


Fogadj be, fogadj be végre már!
Buksi medvék láncukon taposnak,
„máma már nem hasad tovább”,
S rozsdás sínekhez  rossz arcok tapadnak.


IV.

Zajgunk, zörgünk, vonagló vergődéseink
Csörömpös hangja az égig ér. Kezdő és
Végsebességünk alapjárat. Lélegző vakolat
Alatt szöszmötöl, majd elalszik a gyík.


Rebben a szem, hullik a hályog. Hajnalra
Riad a test, s azonnal gyötörni kezdi
A keserédes öntudat. Sóhajt, lemondón
Legyint az egészre. Megint másoké a béke.


Hiába motorizáltak, gyalog vannak ők is.
Bár begyömöszölték a félelem minden
Lóerejét karcsú dobozokba, hiába zárnak
Jól a szelepek, valaki hiányzik a táncból.


Maradsz, aki voltál. Láncszem.
Olcsó, szabad préda, akit a süket éj
Szeldel, cakkoz darabokra. Bár őrjöngő
Luddita lennél, nem ily sült hal- néma!


Maradsz, aki voltál. Mindened romlik,
Porlad a kezedben. Nem munka ez már,
Csak vonagló reflexeid vitustánca.
Nem érdem, dicsőség. Csikorgó kényszer.


Maradsz, aki voltál. Untalan olvadó egek
Izzadó kovácsa. Nem a holnapok kovásza.
Kínzószerszámaid magaddal viszed a sírba,
Hogy zajongj, árván az örökkévalóságban.










Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-08-13 14:43:32
Utolsó módosítás ideje: 2011-08-13 14:43:32


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2022-07-05 14:01   Napló: Más, és mégis ugyanaz
2022-07-05 13:58   Napló: Más, és mégis ugyanaz
2022-07-05 13:42   új fórumbejegyzés: Tóth Gabriella
2022-07-05 13:02   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ
2022-07-05 12:55   Új fórumbejegyzés: Kocsis Nóra
2022-07-05 12:45       ÚJ bírálandokk-VERS: Mórotz Krisztina Felnőttjáték
2022-07-05 12:42   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ
2022-07-05 12:21   Napló: Más, és mégis ugyanaz
2022-07-05 12:13   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ
2022-07-05 12:09   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ