Végh Tamás : Huzatban II.

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2841 szerző 39041 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Mórotz Krisztina
  Hét perc fény
Új maradandokkok

Bátai Tibor: a különbözők egyformaságáról
Tamási József: túl az Igazság-zuhatagon
Tamási József: titkaim
Tamási József: F 3210
Tamási József: idő
Tamási József: félperces versek
Kiss-Teleki Rita: Veled
Kiss-Teleki Rita: lépések
Kiss-Teleki Rita: hiány
Kiss-Teleki Rita: összeáll
FRISS FÓRUMOK

DOKK_FAQ 3 órája
Egry Artúr 4 órája
Bátai Tibor 4 órája
Vasi Ferenc Zoltán 6 órája
Mórotz Krisztina 19 órája
Serfőző Attila 1 napja
Ocsovai Ferenc 1 napja
Kiss-Teleki Rita 2 napja
Gyurcsi - Zalán György 2 napja
Karaffa Gyula 2 napja
Tóth János Janus 2 napja
Tamási József 2 napja
Duma György 4 napja
Albert Zsolt 6 napja
Vadas Tibor 6 napja
Szakállas Zsolt 7 napja
Pálóczi Antal 8 napja
Ötvös Németh Edit 10 napja
Paál Marcell 12 napja
Kosztolányi Mária 12 napja
FRISS NAPLÓK

 PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN II. 1 órája
A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS 9 órája
Gyurcsi 12 órája
Bátai Tibor 18 órája
Zúzmara 1 napja
Hetedíziglen 1 napja
fény árnyék 2 napja
nélküled 2 napja
Baltazar 3 napja
Játék backstage 5 napja
ELKÉPZELHETŐ 7 napja
Párbeszéd a DOKK jövőjéről 7 napja
az univerzum szélén 7 napja
Párbeszéd egy jobb Dokkról 7 napja
mix 9 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Végh Tamás
Huzatban II.



I.
Múlik, hasad, árad szakadatlan.
Halljuk mindannyian változásainkban
Gyönyörű nyögéseit, ívvé feszült időnk
Felettünk lüktető szív-sóhajait.


Mennyi öreg eső, és még hány ezer év
Csendes megtöretés, bányamély ráncok,
S ősi körtáncok emléke kell, hogy megvénhedt
Álmaidból végre ifjúságodra ébredj?


És a lányok földreigézett, gyöngysoros,
Gyönyörű áradása káprázatossá ölelt
Hajnalokon. Emlékké őrlődtek mind.
Csendmagad állsz, s nézed az esőt.


Már nem hajt a kényszeres tettvágy,
Fényét veszítette rég az értelem.
Még egy távoli cél, újabb ezer év,
Míg kibontja új kontúrjait a szél.


II.

Újabb, s újabb trónbitorlók torlódnak
Nyakadon. Szűkölve, sziszegve hágnak át
Minden szabályt, szigorodó szavukat hallva
Szűkül élet-keresztmetszeted.


Áttekintesz a hídon, át a túlsó partig.
Csendszegélyű homály oszlik talán,
De addig maradék csontod megtöretik,
S a korhadt ajtó az időnek ellent nem áll.


Egyik napot a másik után, csak túl
S nem át, s egyszer csak beleroppan,
És a küszöbre kushad a tető. Cserépvörös
Pora arcodra keményszik. Pazar idő.


Pazar idő. Csupa báj és kellem.
Az egyenes gerinc s a jellem
A pislákoló tűzhöz nem közeledhet,
S a ház kiment az ablakon át.


III.

Belejajdul e tápos televénybe
Ronggyá gyötört szerszám-sikoly,
Mit az örök szabályok kényszere,
Kínja tol. Tovább miért is kellene


Húzni, vonni, nyaggatni, nyúzni
Vasat a vasra, betonra, fára más
Ruhát adni, hogy puszta csontja
Rongy-ruháján ne látsszon át?


El sem kerülhetem ebben a korban
Attilát, aki most magában ődöng,
Gondjainkra hajoltan, s leírja
Újra meg újra „édes hazám”.


Fogadj be, fogadj be végre már!
Buksi medvék láncukon taposnak,
„máma már nem hasad tovább”,
S rozsdás sínekhez  rossz arcok tapadnak.


IV.

Zajgunk, zörgünk, vonagló vergődéseink
Csörömpös hangja az égig ér. Kezdő és
Végsebességünk alapjárat. Lélegző vakolat
Alatt szöszmötöl, majd elalszik a gyík.


Rebben a szem, hullik a hályog. Hajnalra
Riad a test, s azonnal gyötörni kezdi
A keserédes öntudat. Sóhajt, lemondón
Legyint az egészre. Megint másoké a béke.


Hiába motorizáltak, gyalog vannak ők is.
Bár begyömöszölték a félelem minden
Lóerejét karcsú dobozokba, hiába zárnak
Jól a szelepek, valaki hiányzik a táncból.


Maradsz, aki voltál. Láncszem.
Olcsó, szabad préda, akit a süket éj
Szeldel, cakkoz darabokra. Bár őrjöngő
Luddita lennél, nem ily sült hal- néma!


Maradsz, aki voltál. Mindened romlik,
Porlad a kezedben. Nem munka ez már,
Csak vonagló reflexeid vitustánca.
Nem érdem, dicsőség. Csikorgó kényszer.


Maradsz, aki voltál. Untalan olvadó egek
Izzadó kovácsa. Nem a holnapok kovásza.
Kínzószerszámaid magaddal viszed a sírba,
Hogy zajongj, árván az örökkévalóságban.










Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-08-13 14:43:32
Utolsó módosítás ideje: 2011-08-13 14:43:32


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-05-18 15:40   Napló: PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN II.
2025-05-18 12:08   Új fórumbejegyzés: Egry Artúr
2025-05-18 12:04   új fórumbejegyzés: Bátai Tibor
2025-05-18 10:07   új fórumbejegyzés: Vasi Ferenc Zoltán
2025-05-18 07:53   Napló: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS
2025-05-18 04:03   Napló: Gyurcsi
2025-05-18 01:55   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ
2025-05-17 22:48   Napló: Bátai Tibor
2025-05-17 22:44   új fórumbejegyzés: Bátai Tibor
2025-05-17 22:07   új fórumbejegyzés: Bátai Tibor