Végh Tamás : Huzatban II.

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2834 szerző 38169 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Németh Bálint
  Extrasystole
Új maradandokkok

Tóth János Janus: Fából füstkarika
Bátai Tibor: Program
V. Szabó Mátyás: Feleselés (2022)
Vasi Ferenc Zoltán: Kifehérült száj
Vezsenyi Ildikó: Gáz
Misinszki Hanna: Hol a helye?
Valyon László: Számadás
Csapó Angéla: Váltó
Gyurcsi - Zalán György: csak egy kép miatt
Miskolczi B. László: Egy kis vers
FRISS FÓRUMOK

Pataki Lili 21 órája
Tóth János Janus 22 órája
Gyurcsi - Zalán György 1 napja
Szilasi Katalin 1 napja
Bátai Tibor 1 napja
Szilágyi Erzsébet 1 napja
Bara Anna 2 napja
Wesztl Miklós 2 napja
Vajdics Anikó 2 napja
Filip Tamás 2 napja
Ötvös Németh Edit 4 napja
Zsolt Szakállas 5 napja
Gyors & Gyilkos 6 napja
Albert Zsolt 6 napja
Nagyító 8 napja
DOKK_FAQ 8 napja
V. Szabó Mátyás 9 napja
Kiss-Teleki Rita 9 napja
Pálóczi Antal 10 napja
Vasi Ferenc Zoltán 11 napja
FRISS NAPLÓK

 A vádlottak padján 1 órája
fejlakók 1 órája
Sáfély 11 órája
nélküled 17 órája
N. D. S. L. (Vajdics Anikó) 18 órája
Kávé, tejszín nélkül 23 órája
az univerzum szélén 1 napja
ELKÉPZELHETŐ 1 napja
Hetedíziglen 1 napja
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN II. 2 napja
mix 2 napja
történések 3 napja
Ötvös Németh Edit naplója 4 napja
Hamis 6 napja
Bátai Tibor alkotói naplója 6 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Végh Tamás
Huzatban II.



I.
Múlik, hasad, árad szakadatlan.
Halljuk mindannyian változásainkban
Gyönyörű nyögéseit, ívvé feszült időnk
Felettünk lüktető szív-sóhajait.


Mennyi öreg eső, és még hány ezer év
Csendes megtöretés, bányamély ráncok,
S ősi körtáncok emléke kell, hogy megvénhedt
Álmaidból végre ifjúságodra ébredj?


És a lányok földreigézett, gyöngysoros,
Gyönyörű áradása káprázatossá ölelt
Hajnalokon. Emlékké őrlődtek mind.
Csendmagad állsz, s nézed az esőt.


Már nem hajt a kényszeres tettvágy,
Fényét veszítette rég az értelem.
Még egy távoli cél, újabb ezer év,
Míg kibontja új kontúrjait a szél.


II.

Újabb, s újabb trónbitorlók torlódnak
Nyakadon. Szűkölve, sziszegve hágnak át
Minden szabályt, szigorodó szavukat hallva
Szűkül élet-keresztmetszeted.


Áttekintesz a hídon, át a túlsó partig.
Csendszegélyű homály oszlik talán,
De addig maradék csontod megtöretik,
S a korhadt ajtó az időnek ellent nem áll.


Egyik napot a másik után, csak túl
S nem át, s egyszer csak beleroppan,
És a küszöbre kushad a tető. Cserépvörös
Pora arcodra keményszik. Pazar idő.


Pazar idő. Csupa báj és kellem.
Az egyenes gerinc s a jellem
A pislákoló tűzhöz nem közeledhet,
S a ház kiment az ablakon át.


III.

Belejajdul e tápos televénybe
Ronggyá gyötört szerszám-sikoly,
Mit az örök szabályok kényszere,
Kínja tol. Tovább miért is kellene


Húzni, vonni, nyaggatni, nyúzni
Vasat a vasra, betonra, fára más
Ruhát adni, hogy puszta csontja
Rongy-ruháján ne látsszon át?


El sem kerülhetem ebben a korban
Attilát, aki most magában ődöng,
Gondjainkra hajoltan, s leírja
Újra meg újra „édes hazám”.


Fogadj be, fogadj be végre már!
Buksi medvék láncukon taposnak,
„máma már nem hasad tovább”,
S rozsdás sínekhez  rossz arcok tapadnak.


IV.

Zajgunk, zörgünk, vonagló vergődéseink
Csörömpös hangja az égig ér. Kezdő és
Végsebességünk alapjárat. Lélegző vakolat
Alatt szöszmötöl, majd elalszik a gyík.


Rebben a szem, hullik a hályog. Hajnalra
Riad a test, s azonnal gyötörni kezdi
A keserédes öntudat. Sóhajt, lemondón
Legyint az egészre. Megint másoké a béke.


Hiába motorizáltak, gyalog vannak ők is.
Bár begyömöszölték a félelem minden
Lóerejét karcsú dobozokba, hiába zárnak
Jól a szelepek, valaki hiányzik a táncból.


Maradsz, aki voltál. Láncszem.
Olcsó, szabad préda, akit a süket éj
Szeldel, cakkoz darabokra. Bár őrjöngő
Luddita lennél, nem ily sült hal- néma!


Maradsz, aki voltál. Mindened romlik,
Porlad a kezedben. Nem munka ez már,
Csak vonagló reflexeid vitustánca.
Nem érdem, dicsőség. Csikorgó kényszer.


Maradsz, aki voltál. Untalan olvadó egek
Izzadó kovácsa. Nem a holnapok kovásza.
Kínzószerszámaid magaddal viszed a sírba,
Hogy zajongj, árván az örökkévalóságban.










Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-08-13 14:43:32
Utolsó módosítás ideje: 2011-08-13 14:43:32


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2022-12-09 09:00   Napló: A vádlottak padján
2022-12-09 08:26   Napló: fejlakók
2022-12-08 23:08   Napló: Sáfély
2022-12-08 22:32   Napló: Sáfély
2022-12-08 16:26   Napló: nélküled
2022-12-08 16:24   Napló: nélküled
2022-12-08 15:52   Napló: N. D. S. L. (Vajdics Anikó)
2022-12-08 12:41       ÚJ bírálandokk-VERS: Karaffa Gyula Nem tehetem...
2022-12-08 12:39   Napló: A vádlottak padján
2022-12-08 12:35   új fórumbejegyzés: Pataki Lili