ELMÚLÁSOM
Vergődő mozdulattal,
epekedő arcú
feketébe öltözött
komor gondolattal
elmerengve nézem
a változó világot.
Száguldó idő múlásával
megrohannak emlékképeim.
Első bontakozó
új érzés bűvkörében,
vívódó szerelmek
álmok világában ringatóztam.
Kiégett, elszáradt szívemmel
magamra maradva,
elmúló gyengeségem
újult erőre kapva
megpróbál megkapaszkodni
a mentő szalmaszálba.
Segítség a bajbajutottaknak ! - mondanám,
de hasztalan, mert
sejtelmesen megjelenik
alattomos arccal ,
gúnyolódó fölényes szavakkal
a fekete kaszás.
Jössz velem ! - kiáltja
s görcsösen belémkapaszkodik.
Húzza, vonzza lényemet,
mígnem végetérnek szenvedéseim.
Vége ! Nincs tovább !
semmivé lettem.
Bakonyszentkirály, 1972. 08. 20.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.