Csak játszom

Elsiratom lázas örömeimet
viharmezőkön pipacs-részegen,
mint akit a sors keresztre feszített.
A feltámadást alig észlelem.

Csak eljátszom, mintha nem fájna semmi
és azt is, hogy ebbe belehalok.
Legnehezebb magamat elviselni
olyannak ma már, amilyen vagyok.

Hagyom szunnyadni belesajdultan,
-mi volt, érdemem, bélyegem, múltam-
kialvó tüzem lombtól gyökérig,

hogy átjárja zegzugát szívben a vér
remény nélkül is minden pillanatért,
amire az agy már nem is emlékszik.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-08-01 12:08:01
Utolsó módosítás ideje: 2011-08-01 17:27:54