subterranean homesick alien

jó, persze, ha most azt mondanám, hogy
egy hónapja nem csúsztattak be az ajtó-
nyíláson egy tál ételt, hazudnék. de más
nem is volt igazából. esetleg egy vizes
rongydarab, adaléknak, hogy ne fulladjak
bele a halmozódó porba. megható.

még otrombább lenne leírnom, hogy fel-
kérem magam táncolni. de hazudok, ha
elhallgatom. nem mondom, elég hülyeség-
nek tűnt elsőre, idővel azonban megszok-
ható. mint a száradó bambuszcsökevény.
kac-kac. három éve kaptam, csoda, hogy él.

kac-kac. a felismerés végtelenül leegyszerű-
síti a dolgokat: nem kell beszélnem; talán
nem eredendő feladatom. ehelyett fantáziál-
nom kell arról, hogyan töredeznek körülöttem
az örök zongorák lábai. ilyenkor közhelyekkel
hazudok magamnak, esetleg elképzelem, ahogy

lojális ételdarabok örvénylenek a lefolyóban.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-07-26 20:49:36
Utolsó módosítás ideje: 2011-07-26 20:49:36