Meghozták a sódert
Belülről falat emelt magában - másnak,
de így is átparittyázzák nyűgét a világnak.
Pótos IFA sódert hoztak megint, nem tudom már hová rakni,
borítsák ezt is a megbotránkozás hegyére,
építek akkor majd egy diadalívet a babiloni torony tetejére.
Az egész csak felfogás kérdése.
Alkotótársammal hétszázötven forintot adtunk
a hajléktalannak, a kukából kivett kínai ebédre.
Hajlékonyabb is lett egy fél percre.
Szerelemrakétákat lőttek ki elfogó vadászgépekre,
megköszönni munkájukat a korán kelő pékeknek.
Világhálóval halászott az Öreg halász és a tenger,
lásd, Hemingway is öngyilkos lett, nyugalmat
még Key Westen sem lelt.
József Attilán indult el a vonat Balatonszárszón,
pár állomással odébb átment Latinovics Zoltánon.
A múltból a hevült jövőt rántja ki az idő kovácsa,
tárgyat kalapál belőle a valóság kalapácsa,
jajgat a szeretet, ahogy ritmust mér az üllőn,
megedződik a vas is, ha kirántják megdermedve a szerelemből.
De hol van ez a szülői szeretettől? Makó van ilyen messze Jeruzsálemtől!
Ha pedig jól pörög a rulettkerék, mai napig is lehetsz boldog még,
és hoztak még egy vasúti szerelvény sódert,
meg egy anyahajónyi lottószelvényt, hogy töltsem ki holnapra.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-07-18 07:26:08
Utolsó módosítás ideje: 2011-07-18 07:26:08