város
álmodtam arról a városról
világoskék átlátszó
üvegfal vette körül
nem találtam a kapuját
ahol beléphettem volna
többször körbejártam
kopogtatva a falat
mögötte emberek jártak
bő fehérköpenyt viseltek
nevetésük áthallatszott
néha integettek
de nem nyitottak ajtót
aztán fölébredtem
és hajszálra ilyen
városban találtam magam
világoskék átlátszó
törhetetlen üvegfal vesz körül
a ruhánk az más
de nem a ruha teszi az embert
hanem az álmodás
az üvegfal túloldalán
lehajtott fejű emberek
járkálnak körbe
nem nyitunk nekik ajtót
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-07-17 17:22:56
Utolsó módosítás ideje: 2011-07-17 17:22:56
