Szótlanul
szeretnek érzem
visszahajló fényként
tükrös asztal két sarkán
egy-egy
elsárgult fénykép
egyiken az apám ölel
anyám a másikon
ott vagyok velük
gyerekként
egy sóhaj
egy sikoly
minden
ki nem mondott szóban
mind a kettő megáld
s én féltem őket
egymástól
mint rég
egy életen át
