Szótlanul szeretnek érzem
visszahajló fényként
a tükrösasztal sarkain
két megsárgult fénykép
apám néz rám az egyiken
anyám a másikon
ott vagyok közöttük ma még
egy sóhaj egy sikoly
egy rég elfelejtett szóban
védem a védtelent
összekötözöm magamat
velük amíg lehet
