Az én egyetlen édesanyám
Az én egyetlen édesanyám
Egy van belőle, sose több,
Mos rám, főz rám, mint a nők,
Jaj mi lenne velem, ha ő nem lenne,
Testem a föld alatt megbújva reszketne.
Őt úgy szeretem, hogy
Eszmével fölfogni sem lehet,
Ha rossz vagyok nem szid le,
De tanulni is lehet!
Szíve, mint apró arany gyémánt,
Szikrázik a fényben,
S édes ajkán szótlanul
Ring a kedves ének.
A szeme mint a nap, olyan színű,
Testalkata, mint a lélek csendje, oly gyönyörű!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
