Hatás-ok tekintetében
Többnyire csípőből
szeretünk,
lehajtott fejjel
különben is nehéz
összerakni egy világképet.
A szemedbe néznék,
de csak a szemetekbe tudok;
lassan bomló remények mindenütt.
Vajon mennyi a felezési időd,
mikor már nem lesz rám hatásod?
Állítólag ma szép
odakint,
én csak az esőt tudom,
a napfény sosem kopog
leeresztett redőnyökön.
Kéz a kézben kisírtuk egymás
szemét,
újra kellene írni
az egészet,
írni kellene újra
valamit.
Tudod ez afféle
mellékhatás.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-06-16 11:30:42
Utolsó módosítás ideje: 2011-06-16 11:30:42
