Dobj mindent a földre
ne feküdj a csengőre
beázott elakadt néma
kopogj halkan vagy
hadonássz az ablakon
hagyd a küszöbön dolgaid
indulj nagyon korán ne
várd a napkeltét csendben
közelíts némán távolodj
dél felé már ott is lehetsz
vagy el se indulj arass komlót
forrázd lassú tűzön pakold
meg a batyud indulj tovább
ne keresd a révészt a folyó
kiapadt ne nézd a másét
légy elégedett és megadatik
miről nem is tudsz vagy
mosolyogj fogd a sorsra a
csütörtököt mondott pisztolyt
pihenj meg dobj mindent a
földre a felszín alatti táj
ismeretlen a puha becsapódás
feltár apró sebeket korábbi
szél kavarta por dacos nyomát
mélyebben ragadd meg alsó
nyakánál a komlót tépd ki
hasznodra hogy karcos kezed
égbe emelve lehiggadj aztán
dobd mindet a földre…
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-06-08 14:15:49
Utolsó módosítás ideje: 2011-06-08 14:15:49