Hazatérés
Hegyek gyűrt szemöldöke alatt nap
simul dombok zölderes bőrébe,
kalász-bóbiták áznak szőkébe,
felhők szárítják vézna rongyukat.
Fény-spórát morzsol ujja közt a szél,
fák agancsa alkonypírt remegtet,
lombsötét árnyék őzpatát kerget,
lábnyomán futó idő szemerkél.
A táj átszűri néma pupillám,
fenyők kék vére csörgedez bennem,
haranglábat feszít rám a magány.
Szavak zuhanórepülésében
körköröző lélegzet vagy talán,
kimosatlan álmom bélésében.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-06-05 13:13:55
Utolsó módosítás ideje: 2011-06-05 13:13:55
