Kedves, látod...

Kedves, látod, felszárad a köd,
szirmaikat rázzák a kerti virágok,
kettéolvad az ég fejünk fölött,

felhőhab tűnik napsárgába,
fény pereg a levelekről,
vén fák törzsét körbejárja.

Széttárt-karú csöndben várunk,
égnek támasztott homlokkal
felhő-romokat számlálunk.

Hajad arcomba borzolja a szél,
sok szétzuhanó vadszőlő-inda
fényárnyék-függönyt von elém.

Benned lapul a mélyvörös titok,
sorsom dobókockája benned forog.
Borospohár alján üres dallamok.

Óvón rám teríted sűrű árnyékod,
szirmaikat zárják a kerti virágok,
hátán cipel az est dús-felhőszagot.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-05-22 19:40:54
Utolsó módosítás ideje: 2011-05-22 19:40:54