S(l)ide by side

Kétezer ponton
hajlított térben
csúszunk az időn,
a hajtűkanyarokban
látni véljük
Istent.
Elengedjük a
szorító kezet
mert hisszük,
a hat kapocs
összetart.
Rohanunk,
tudatunk elöl
érzéseink elől
örökké félúton,
fáj a válasz
nélküli üres
tenyerünk.
Kivetett kártyák
döntéseiben élve,
félpróféták
zsebébe gyűrjük a
holnapot.
Kétezer ponton
hajlított térben
megáll az időnk.
Sírunk az elengedett
kéz miatt,
s a sírunkban
Önmagunkért.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-05-20 08:10:40
Utolsó módosítás ideje: 2011-05-20 08:10:40