Úgyis eldől
Felhők jönnek vagy napsütés,
mindegy nekem, ha élhetőek,
ne legyen sok és túl kevés,
mindenből inkább csak előleg,
hogy kóstoljam az életet,
s jót cuppanthassak majd utána,
volt ifjúságom, ég veled,
elhalkulhat a földi lárma!
Majd’ hetven évem épp elég,
fejemben rímek kergetőznek.
Most döntenem kell, merre még,
hogy része legyek az időnek,
s menthessem, ami menthető
az eltékozolt életemből,
vagy a háborgó temető,
ez előbb-utóbb úgyis eldől.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-05-20 07:03:47
Utolsó módosítás ideje: 2011-05-20 07:03:47
