Számvetés

Az álmodás nem,  az ébrenlét a fontos,
én este féltem, és nappal gyanakodtam,
aki így érez egy életen keresztül,
azt az istennek már nem kell verni jobban.

Akinek sok jutott, attól sokat várnak,
nekem a hiányból sosem volt hiányom.
Én mindent túléltem, ebből állt az élet,
ha ennek vége lesz, az lesz a halálom.

Kétely volt a hitem, kétely könyvét írom,
hogy az unokáim megint hihessenek,
olyan túl sok időm erre most már nincsen,
nem kell már sokáig őrizni hitemet.

Nem mindenki zenész, aki hegedűvel
jön-megy, homlokán a ráncot összeszedve,
költőnek reméltem magamat, pedig a
tollamat nem raktam soha szivarzsebbe.

A nyugtalanság és elégedetlenség
vitt előre mindig, tovább így haladtam.
Tétlenségem volt a bűneim forrása:
vége van, ne sírjon senki sem miattam!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-05-17 05:51:22
Utolsó módosítás ideje: 2011-05-17 05:52:51