Öreg matróz vallomása

Száz éve már, egy holdsugáros éjen
szerelmes lettem a szerelembe.
Szemem sugárzott, fürödtem a kéjben,
egy vad paripa szívem feltüzelte.

Hajóként úsztam én a nők ölébe,
jött mindegyre újabb s újabb kikötő.
Sötét füstöt öklendezett kéményem,
meg is folytotta csillagnyi szeretőm.

Azt kérem most: fogadj magadhoz engem.
Öreg lábam tudom, oly sokszor botlott.
Tőled kaptam nagy víz helyett a tengert,

szabadságot jelentő áldott horgonyt.
Csak annyit mondj, szeretsz, s nyugodt leszek, mert
ha messze járok is, tudom az Otthont.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-05-13 18:11:49
Utolsó módosítás ideje: 2011-05-13 18:11:49