Fotólány

és néztük azokat a vastag oszlopokat
azt mondtad
sokkal inkább ez mint a Notre-Dame
(olyan volt mint egy Balaton sláger)
legalábbis ahogy kiejtetted a szavakat
kissé kesernyés módon
szóval Esztergomról most már mindig ez ugrik be
állsz az árnyékban
és fagyid az álladra csurog
ahogy egyre egyre feljebb nézel
persze nem mertem megkérdezni mit is látsz ott egészen fent
csak kattintgattam a fényképezőgépet
te meg mint egy poszter mozdulatlan voltál
tökéletes fotóalany (fotólány)
aztán leereszkedtünk a városba
hátunkban a kivilágított bazilika
azt mondtad úgy érzed követ valaki
én pedig tudtam hogy igazából minek is az árnyéka vetül arcodra
néhány mozdulat volt
ahogy hajad elemeltem szemed elől
tekintetedben még mindig
valami megmagyarázhatatlan magasság mélység vibrált
most mozdulatlannak tetsző Duna verte ütötte vissza így a város neonfényeit
de ez már a teraszon volt
csillogott a sörön a hab (nem a tortán)
barnára festett körmöddel doboltál a poháron
nevettünk hogy valami ősi ritmust próbálgatsz
(reméltem hogy nem morzejelet adsz éppen)
segítségedre én tudtam sietni egyedül
gondolkodás nélkül ugrottam utánad a szituációba
egyébként a zene is jó volt ami a hangfalakból áradt (apadt)
mindig bosszankodtál
hogy milyen hülyeségeket nyomatnak itt ott
sosem szeretted a gépies dolgokat
tulajdonképpen nem is beszélgettünk
most legyünk csak szavak nélkül
kérdeztem fullasszuk meg őket
te végre mosolyogtál
de nem tudtam miért a Mona Lisa jutott eszembe
ezt nem mertem megemlíteni
irtózol a giccstől
aztán elkísértelek a buszmegállóig
hivatkoztál erre arra
dolgozatra dolgozókra
és az ablaküvegen megint a visszaverődés játszott
(mint egy többször exponált fénykép (ténykép))
ahogy elfedtek befedtek a tárgyak a tájak
a város részletei végei
és csak szívtam a sárga busz kipufogó szagát füstjét
egészen mélyen benntartottam





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-05-13 08:02:59
Utolsó módosítás ideje: 2011-05-13 12:41:48