Töredékek
Remegő függönyön átszűrődő fények,
prizmádon megtörve csodává lettek.
Gyermekin elveszve,
józanságom a múlté.
Ámulni vágyom,
öntudatlan ringani véled,
s illatodban alélni el.
*
Belülről vakít ismerős fényed,
felnyílik lassan nehezült szemem,
oly idegen minden körültem,
sorsom óvó kezedbe teszem.
*
Légy a vágyakozó Kedvesem,
légy a részem,
légy a hisztiző, depis, magát sem találó,
szenvedélytől égő, reményvesztettségével reményt adó,
csókolni vágyó, esztelenségbe velem süllyedő,
végtelenbe céltalan bámuló,
ringó fürtjeit nyakamba csorgató,
testemhez remegve olvadó,
szívemet megmozgató,
de mégis kicsiny,
tenyeremben elférő mindenségem!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-05-10 12:19:24
Utolsó módosítás ideje: 2011-05-10 12:19:24
