Szeged song (Úgy kéne néha visszajárni... jav.)

úgy lenne jó néha visszajárni
ahogy anyáink tették régen
mikor vacsoraillat bolyongott
szűk kis konyhák akolmelegében
izzadó tenyérrel megérkezve
telihold kísérte révületben
emlékszem hogy reccsen a burkom
innen a világba szétszülettem
huzatos szomjam seperte úton
a kőbe fúrt kútra visszajárok
pattanó láncát húzza a hajnal
szemembe kap már semmit se látok
porködből előmeredő fárosz
e ziháló város fényköre éget
festene rólam egy már fiatalnak
krumpliszagúvá vénült képet
tátog a föld vérrel  tele szájjal
megtanulok az időn lovagolni
foszlik a vállamról darabokban
e napzuhogásban fakuló holmi






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: -, -
Kötetben: - (-, -)
Kiadó: -
Feltöltés ideje: 2011-05-10 09:38:22
Utolsó módosítás ideje: 2011-05-10 09:39:34