a szita az szita
most csendes bizonytalan alázattal
ahogy szeretők csókolják le egymásról a ruhát
kéne most
lepörgetni minket egy domboldalról
és a végén kiszakítani
lelkeinkből a bélést
mert én nem tudom ott milyen
pedig belefúrnám tekintetem a szívébe
hogy van-e és fáj-e
kértem, és nem mutatta meg
csak bíztatott:
keressem ki magamban a lelket
én meg féltem is hátráltam is
merthogy az enyém
és miért mondok ilyet magamnak
de talán ha másé volna
nem futamodnék meg akkor
és más sem futamodna meg tőlem.
és én nem tudom bennem milyen lehet a csend
eddig csak zajt találtam a fejemben
még zenét se nem.
de jó volna most nem félni az erősebbtől
de jó volna semmit se kérni
de jó volna most elengedett ésszel biciklizni...
de legjobb volna most ismét úgy tenni mintha semmi sem történt volna
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-05-09 14:37:09
Utolsó módosítás ideje: 2011-05-09 14:37:09
