Beszökő napfény


Baktatott velem amim van,
lélegzetvétel, szívdobbanás,
a szomj, az éhség és a ruhám.
Rózsabimbók vitatkoztak a bokorban,
a lakatosok olajos álma,
vagy a szabadság szegénysége
a drága, de senki nem bírt válaszolni nekik.
Csak én beszélek rózsabimbó nyelven,
viszont én sem tudom a választ.

Reggelizünk. Csörömpölünk a porcelánon az ezüsttel.
Sonka rozskenyérrel, és tojás
tejeskávéval. Olyan egyszerűen van beleállítva az az egy piros rózsa
a vázába. Csak nézzük egymást, azt hiszem boldogok vagyunk,
de a lábunk hegyével az asztal alatt vitatkozunk.
Mintha egy kicsit megolvasztotta volna
az ablakon beszökő reggeli nap a kenyéren a vajat.
A rózsa is engedett feszességéből.
Minden azért kell, hogy te legyél.
Ha két fél egyé válik, nem akar mást.








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-05-09 12:33:19
Utolsó módosítás ideje: 2011-05-09 12:33:19