Már negyvennyolc
Most már évente meg kell emlékezni
együttlétünkről, drága kedvesem,
hiszen már negyvennyolc évet számolunk,
mit jóban, rosszban töltöttél velem.
Összenőttünk, mint fák göcsörtös ága,
egymásba kapaszkodóan, sután.
Már tudjuk, hogy lehet egymást szeretni
reggelente és délben, délután.
Tudjuk, hogy veszünk levegőt, ha fájunk,
aggódni egymásért mindig lehet,
mert, ha száz évet adna is az isten,
a hátra lévő egyre kevesebb.
Hogy van mennyország, az igazolható,
két öregember bizonyítja azt,
kik nem az égben szeretnének élni,
a földön adnak egymásnak tavaszt.
2010. április 23.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-05-09 11:10:52
Utolsó módosítás ideje: 2011-05-09 11:10:52
