Egy váza emlékiratai
A csend sem olyan a hallgatásod nélkül.
Szelíd éjszakáidon én virrasztottam.
Befele növő tüskéid kihúzogattam.
Mintáimba te simultál örök ékül.
Minden megváltozott egy poros délután.
Ott ültünk a nyúlszív-utánzat mögött.
Hiába kerestelek: emlék-üldözött.
Mintha nem lennél, oly fakó voltál.
Egyre fogy és pattogzik az idő.
Lélegzeted súlyos-lihegve cipelem.
Hiányod rojtos- hosszú árnnyá nő.
Tollseprűvel kimártják szívem.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-05-03 16:14:58
Utolsó módosítás ideje: 2011-05-03 16:14:58
