(Ez nem Én vagyok...)

(Ez nem egy pi-
pa.
Ez egy pipa ké-
pe.
A szivárványhár-
tya
füllenté-
se. )

Ez nem Én vagyok.
Arcom az árnyé,
lassan elfolyó éj a tányé-
romon.
Porcelán csiszol,
szavam izzó nyálé
mit kiköszörül  e
torok.
Már nem értem
a kutyák beszédét:
ugatnak s én félholddá
fogyok.
Hűtőszekrényünk bélésében
makacsul hozzád
fagyok.
(Szavak zuhannak mellkasomból.
Majd izzadni kezdünk.)
Míg vagy: vagyok.

Ez nem Te vagy.
Tarkódon a fény
puha lenyomata.
Szemedben ébred a nap.
Copfod szelíden félbevágja.
Néha nekem is napellenzőt
tartasz – hiába.
Szavaim benned tolongnak.
Benned születik s nő fel e
sok gyerek.
Testeden mászik testem árnya.

Ez nem én vagyok.
Miért is lennék?
Nyelv-öltő emlék minden tükörkép.
Eleget csúfoltak.
Már téged sem kereslek.
Origami-szívemből kihajtogatlak.
Csak a szemöldökök szoros
ránca lázad.
Vagyok míg vagy.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-04-29 19:00:54
Utolsó módosítás ideje: 2011-04-29 19:00:54