Nézem a fényképezőgépet amikor hiányra van szükségem (Jav.)
valami porszemnyi egészet keresek
még ma is mintha tegnapra
járna az óra
félek hogy nem találok
semmit ami nem
az időből lenne
szerettem volna a szertelenségben
a sok mocskot egyetlen
pontban tudni
bámultam a képernyőt mert
tudnod kellett hogy
szerettelek volna akkor abban
a felzoomolt másodpercben
látni még egyszer utoljára
a keresztre feszített
lábnyomod
véznán végignyaldosni
ázottan mint ki egész életében
patyolat volt és nem tudott
mást csak dőzsölni a
sok szappan és friss plédek
között feldudorodott kezekkel
és olyan lidércekkel hogy egy
nap majd szabadságot kap
pénz és mindenféle hiány helyett
tudom hogy joyce voltál és intellektuel
és kitudja mennyi fájdalom és költészet
de legfőképpen talán a szenvedés attól
hogy a művészet önkielégítő
funkciója nem emészt fel kellőképp és
így a fordítás (ami a lényeg lenne)
hogy szemembe nézz
még egyszer utoljára
szükségképpen el kellett
hogy szép lassan maradnia
gondoltam arra is hogy lehet sosem
találkoztunk csak egy
isteni közbeavatkozás volt vagy
valami sámándob pörgése
valami szokatlanul ismerős testszag
semmi sem volt csak zaj és plakát
valami átkozott valami tökéletes
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-04-27 23:39:00
Utolsó módosítás ideje: 2011-04-27 23:39:00
