Reflektor

Egy fehérre meszelt, csarnokszerű teremben ültek. Szabályos sorokba rendezett, kemény támlás székeken. Nagyjából tíz sor lehetett, mindegyikben húsz-húsz székkel. Egyik sem volt üres.
A részvételi megoszlás vegyes volt. Akadtak itt aggastyánok, középkorúak, fiatalok és nyolc-tíz éves gyerekek is egyaránt. Nők és férfiak, keverve.
A terem egyetlen, hatalmas ablaka az ülőknek szemben, a fal szinte teljes egészét foglalta el. Vastag üvege szétszórta a napfényt. Elképesztően felmelegítette az egész termet.
Az arcokon semmi sem látszott. Mintha egyetlen feladatuk az előttük álló szék erezetének tanulmányozása lett volna.
Két óráig várhattak, aztán az első sor jobb szélsője, egy középkorú férfi, felállt, hátravetette fejét, mintha csatakiáltást adna ki, majd elköpte magát. Előre, ívelő sugárban. Ezután faarccal leült, és összekulcsolta kezét, mintha imádkozna.
Tettét mindenki más követte. Felálltak, és mintegy vezényszóra, hátravetették fejüket, és köptek egy akkorát, amekkorát csak tudtak. Az első sor kivételével azonban senki sem tudott igazán messzire köpni.
Amikor mindenki elvégezte dolgát, vártak néhány órát. Majd felkelt a középkorú férfi mellől egy tizenéves kislány. Hátravetette kis fejét, és ő is köpött egyet. Rövidre, de legalább sikerült neki.
Mindenki végigcsinálta újra az egészet, aztán kezdődhetett elölről az egész. Várakozás, felállt a nyolcvanéves félvak ember, köpött. Leült, a többi utánozta.

Aztán egyszer csak vége szakadt az első sornak. Mindenki felállt újra, majd az eggyel előttük sorakozó székbe ültek. A hátsó sor az utolsó előttibe ült, az eddigi első sor pedig az utolsóba.
Újak kerültek az elsőbe.

Az aggastyán, mielőtt leült volna, rámosolygott a kislányra.
Hátul ültek.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-04-23 09:52:51
Utolsó módosítás ideje: 2011-04-23 10:16:27