A fagyi édes
Álmában megvágta száját. Vagy a szél csípte ki. A lényeg, hogy vérzett, apró sebecske volt rajta. A felső ajka közepén.
Ha csak kicsit is elhúzta, vagy vigyorogni próbált, a heg azonnal vérezni kezdett, szúró fájdalmat érzett. Tehát rájött, hogy egy ideig most nem szabad nevetnie. Hogy begyógyuljon.
Két hétig, vagy csak egy délután, a lényeg, hogy mosoly nélkül járt-kelt. Elment az üzletbe. Elment legkedvesebb barátjához.
Idővel megszokta, hogy szájzárt kell tettetnie. Épp csak a legszükségesebbek miatt nyitotta ki sebzett ajkait.
A seb lassan eltűnt.
Amikor felébredt, szomorúnak érezte magát. Nem értette okát. Nem tudott nevetni. Elaludni se. Két napig gyűrődött az ágyban, feleslegesen. Szomorúan, minden ok nélkül.
Amikor végre elaludt, álmodott, és álmában azonnal nevetnie kellett.
Amikor pedig felkelt, még a testvérére se nevetett, aki épp akkor érkezett meg.
Öccse boldogan törölgette szájáról az elmaszatolt fagyit.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-04-23 09:20:57
Utolsó módosítás ideje: 2011-04-23 17:05:55
