Meeg
Menj már innen!- röffentem a cicára,
majdnem lelöktem az asztalról.
Elfelejtettem miatta két sort,
és csak annyit válaszolt: mee.
Jól van, gyere ide, nyúltam felé,
de elugrott, és mint egy kisasszony,
fenekét tekergetve kivonult.
Tudtam, ha most utána megyek,
úgy járok vele, mint egy rossz nővel,
nem lesz hozzám többé őszinte.
Csak másnap délután kuporodott
mellém, de nem vettem észre,
fel sem emeltem a fejem a könyvből.
Jó darabig mozdulatlanul bámult,
szinte hallottam, ahogy ver a kis szíve.
Egyszer csak dugdosni kezdte
fejecskéjét a karomhoz, mintha viszketne.
Megsimogassalak? Meeg.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-04-14 10:00:06
Utolsó módosítás ideje: 2011-04-14 10:00:06
