A Szófölöttihez
A költő Isten lelkifurdalása,
a teremtés végső, fáradt napja:
mit is tett(?) – bárány rácsodálkozása,
jobb esetben csontját neki sem majd…
Szemétszedője Urának a költő –
por mutatja Isten jobbik arcát.
Mit úgy hívnak „világ” – lehetne oly más:
benne nincs még szűrve semmi szóvá,
de minden úgy, mint egykor van: magáért:
szó előtti, képzeletlen Éden –:
kiűzni fáj, vagy megnevezni oly egy.
Istenszag, verejték – múltja van már,
társít az ember másik ismert szóra,
és éhében eltelésig szót fal –
hiába test, a vágy – marad a szónál,
s önként megy, ha kaput tárnak végre;
ki lelket furdalt – testét vágja Hozzá!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-04-13 23:47:27
Utolsó módosítás ideje: 2011-04-13 23:47:27
