Mintha egy szigeten

Mit is mondanék anyámnak,
ha egyszer váratlanul felhívna.
Hirtelen nem mondhatnék mást,
üzennék át, hogy körülbelül mi

megvagyunk, na és veled mi van,
láttad az új virágokat a síron,
és hallottad, ahogy érdeklődő kérdését
unokád hangyapiszkálgatás közben

nekünk szegezte. Hogy akkor most
merre van a mami keze, merre a lába.
Mi meg csak néztük egymást
a gyerek anyjával, épp virágültetés közben,

elkezdtünk volna valamit magyarázni,
de lehet, hogy csak mutattuk,
túl egyszerű lett volna válaszolni.
Ezért szinte lehetetlen. Ahogy nem tudnék

mit mondani hirtelen anyámnak se,
ha váratlanul tényleg felhívna egyszer,
és egymás kezéből kapkodnák ki a kagylót
apámmal, ahogy életükben sohase tették.

Mintha egy szigeten, békében élnének…
Így telnek most már nélkülük az esték.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Pannonhalmi Szemle,