Elhagyott a félelem
Hosszú ez az éjszaka is,
már egy órája fent vagyok,
szétgurult egy kevés kavics,
mezítláb azon ballagok.
Lehullt rólam a félelem,
a villanyt le is kapcsolom,
a jóisten itt van velem,
csak hallgatását hallgatom.
Meglesném, hogy merre lehet,
de nékem nem mutatkozik,
most ülünk ketten egy helyett,
s imbolyog velünk a ladik.
Én még evezni sem tudok,
őt pedig más foglalja el,
hallgathatja a boldogok
köszönetét, ám nem felel.
Odakint dereng már a nap,
a horizont alatt lehet,
majd szétpattan a pillanat,
s elönti fénnyel a teret,
és elhagyott a félelem,
s halványulnak a csillagok,
így most már édes istenem,
egészen egyedül vagyok.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-04-10 15:23:36
Utolsó módosítás ideje: 2011-04-10 15:23:36