A vonat menni akar (jav.)
Átruccan rajtam az idő.
S mint piszkált seb a varon,
vérzek, velem a vonaton
mindenkiből kinő
a bizakodás, mint a gyom.
Nem tudom, hová nézzek,
merre lehet a vétek -,
ablakhoz tartom homlokom.
Csapkodnak kint a fehér kövek.
Hó cikázik; elmezavar
ront közénk és felkavar.
Most már nyugodni kellene.
Itt benn csöpög a zene,
kéretlenül is betakar.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-04-05 12:00:13
Utolsó módosítás ideje: 2011-04-05 12:00:13
