Becsukott szemmel

Csendes eső, simogatóan csendes.
Az erkélyre hull. Hajfonat forma.
Tenyered rajza a korlátba forrva.
Azt ígértem, előbb-utóbb rend lesz.

Párolgó masszává keveredtek,
Mikor folyni kezdtek az évszakok.
Itt álltam, vagy kitártam az ablakot,
Mert bent nem volt értelme a rendnek.

A torony még mindennél magasabb,
De épül a város, és most csupa hab
A roskadozó mozink teteje.

Már nem nézem. Kopogó hangja bánt.
Becsukott szemmel. Fekve, félharánt.
Mindennek van, és semminek nincs helye.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-04-04 22:41:34
Utolsó módosítás ideje: 2011-04-04 22:41:34