Közhelyeimből (mert mulandó minden)

Már a csönd sem a régi,
Mely körbelengi a gyorsuló időben
Rekedt patás angyalokat,
Anyáim kezenyomát a kezemen,
Apám bennem bongó szavait: ,, amig nem tudod,
A nem meg a nincs alapfogalmait helyesen értelmezni,
Addig semmit sem tudsz mindarról
A benned-körülötted  tobzódó, fodros forgatagról,
Amely ebben a készenlétbe feszült, lazuló közegben
Életnek neveztetik."

Már minden csak úgy van szőve itt,
Hogy messziről nézvést szőnyegnek látszik.
Úgy tűnik, hogy ott van kiterítve a kopott hajópadlón.
Tudom, hogy  kósza illúzió csak,
Akár az alásöpört ezredéveink.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-03-31 14:40:36
Utolsó módosítás ideje: 2011-03-31 14:40:36