Láttam önmagam




Láttam önmagam alvás közben,
a szám, a szemem nyitva, mögöttem
a megtett út erre kanyarog,
egész idáig végig gyalog

jöttem, el is fáradtam nagyon,
nem daloltam, csak hallgatagon
róttam a kilométereket,
reméltem, egyszer felébredek

vagy felriadok, nagyon félve
a büntetéstől, az egészre
nem emlékszem, csak legyen vége
mindennek, jöjjön el a béke.

Láttam egy másikat belőlem,
őt szidalmazták megvetően,
köpködték, mint egy dögvirágot,
undorodtak is tőle, látszott,

hogy öklendeznek körülötte,
egyik-másik kérdezte, nyögsz-e,
te legbüdösebb kommunista,
aki a mi vérünket itta,

majd botokkal fejbe is verték,
ömlött róla véres verejték,
és eszméletét is vesztette,
lelkét az égbe repítette.

De nem fogadta el az isten,
ilyen lélekre szükség nincsen,
ilyen lélek pokolra termett,
mert nem gyakorolt engedelmet.

S most itt vagyok kétségeimmel,
a kétség nem más, mint az ember
szilárd hite két ellentétes
dologban, és mindkettő véges.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-03-30 23:06:28
Utolsó módosítás ideje: 2011-03-30 23:06:28