Túloldal
Nem akarom hogy most itt legyél
ülj le a lépcsőházban
vedd át a hűvösét
(az enyémet)
ha fázni kezdesz sétálj ki a napra
az utcákon kötegekben áll a forróság
legyél laza
engedd hogy szoknyád járás közben
a térded fölé csússzon
simogasson a szövet
és miközben a kezemre gondolsz
ne nézz az erkély felé
nem fogok integetni
koncentrálj a lépéseidre
ahogy az öntudatos nők
ugye tudod hogy kicsit
ebbe szerettem bele
mindig tetszett ahogy félreugrasz
mikor egy gépkocsi felcsapja
a járda mellett összegyűlt tócsát
ahogy ilyenkor papírzsebkendőt kérsz
együtt nevetve az egészen
újra meg kell tanulnod
egyedül flangálni
bámulni a kirakatokat
a házak cirádáit
vagy a férfiakat
ezt már te döntöd el
többet nem szólok bele
melyik ruha áll jól
melyik rúzs
és hogy a hajad ne gumizd össze
legyen tiéd az utca
a tér a paddal ahol először
a metróaluljáró
az a kocsma
a fákon keresztül verő eső
az ölelések a taxiban
az utolsó korty sör
ezeket mind vidd magaddal
a zsebedben
vagy a válladon billegő táskádban
mikor átmész a túloldalra
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: , Hitel 10/3
Feltöltés ideje: 2011-03-22 10:14:31
Utolsó módosítás ideje: 2011-03-22 10:14:31
