Tépelődő csendben (1)
most
hallgasd a csendet
hogy bontja ricsajok hálóját
reccsenő ágait a fáknak
megbújva zümmögőn
mint aki beléd ivódott
testeddé lett s bűntelen
viharra vár
most
mikor ő is hallgat
s már nem kérded tőle
hová indulsz merre
magadba fojtod azt ami fáj
könnyek morzsolják fel a szerelmet
mely tiéd volt és övé
mégis te fizetsz érte
most
hogy kilincsen hagyott
kéz-meleg simogatna
tépelődő csendben
ha még egyszer
utána mennél
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-03-19 22:50:50
Utolsó módosítás ideje: 2011-03-22 14:37:54