Szemszorító
Mint mikor gyermekként azt játszom
hogy lombok alól napba nézve
könnyes szemmel őrzöm a látványt
- amíg lehet -
S ha tűnni akar, szemhéjamat összeszorítom
egyre görcsösebben, míg egy-egy foszlány
kéken vissza nem rebben...
Ma már jobban fáj a mutatvány
- a könny el is marad -
De talán ha igazán összeszorítom
és türelmesen várok...
Igen! Ott! Még mindig te vagy!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-03-07 21:05:28
Utolsó módosítás ideje: 2011-03-07 21:05:28
