Harmincöt év után
Én úgy szeretlek vénülő szívemmel,
- melyben feszülnek tompa torlaszok -
ahogy szeretni nem képes az ember,
beleborzong a napsütötte tenger;
szerelmed nélkül védtelen vagyok.
Nagyon szeretlek, önzőn és szegényen,
hogy szerelmeddel gazdagabb legyek -
az enyém légy csak, mindig és egészen,
legyen erőm, hogy veled végig éljem
a hátralévő röpke életet.
1997
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-03-01 16:48:53
Utolsó módosítás ideje: 2011-03-01 16:48:53
