Kék és a rózsaszín

Az ember érzi, hogy van valami dolga,
mintha tavasszal értelme volna
mindennek, ami áll vagy mozog.
A szemetesládák, papírdobozok
a bérházak előtt idétlen
csillognak és inognak a szélben,
mint kibelezett emlékek az agyban.
Semmi nincs, ami pótolhatatlan.

Élénkebbek a színek, fürgébben szalad át
a téren a kék és a rózsaszín kabát,
a gyermek is finomabban szuszog,
pontosabban érkeznek a buszok
és a kávézók teraszán már kering
a csokiillat és a farmering
zsebén, a napszemüvegben
ezüstkanál, kockacukor rebben.

Az ember érzi, hogy van valami álma,
igazi reménnyel néz fiú a lányra
és a lány szíve erősebben dobog,
ahogy szemetesládák, papírdobozok
csillognak, inognak a szélben
és fölnevet, átrohan a téren
a kék és a rózsaszín kabát.
Az ember még szeretné magát.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-02-27 12:01:06
Utolsó módosítás ideje: 2011-02-27 12:01:06