Magunkban felelünk (jav.2.)

(egy osztálytalálkozó emlékére)

mi nem hazudtunk egymásnak,
ötven éve
az ábécét skandáltuk közösen,
kis tornacipőnk orra
gyorsan elkopott,
most gyógycipők nyelve lóg.
és újra tanuljuk az arcokat,
szemek között az A
mélyül.
sörszagúak vagyunk,
megkopott, de tele
az asztal, ott a paradicsom.
vaj, barna kenyér,
akár a szívünk
hétköznap összemorzsálja
az abroszt.
és várókban beszélgetünk,
fonnyadtalma-arc nem pirul,
fizetünk az orvosnak,
de ingyen utazunk.
majd oda is,
ahol nincs pótvizsga.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-02-27 08:25:45
Utolsó módosítás ideje: 2011-02-27 08:29:31